A kapcsolódás alapvető emberi igény. Teljesülése segít, hogy egészségesek és kiegyensúlyozottak maradjunk: csökkenti a feszültésget, a szorongást, és mérsékelheti a depressziós epizódok gyakoriságát.

A kapcsolódás azonban több annál, mint, hogy beszélgetünk valakivel egy közös témáról. Könnyen előfordulhat, hogy úgy töltünk időt együtt, hogy közben mégis távolinak érezzük egymást.
Mivel érzéseink szubjektívek, nincs sablon arra, mit is jelent a kielégítő kapcsolódás, mégis vannak közös pontok, amelyekben a legtöbben osztozunk. Ilyen az, amikor teljesen jelen tudunk lenni a pillanatban, és ezt a pillanatot meg tudjuk osztani valakivel. Amikor nem a teendőlisták által diktált jövőn, a múltunk traumáin, vagy egy vágyott jelenen gondolkodunk, hanem figyelmünket a valóságra, önmagunkra és beszélgetőtársunkra fordítjuk.

A valódi kapcsolódás feltétele az őszinteség is. Akkor tudunk igazán figyelni a másikra, ha önmagunkat adjuk, ha nem a saját reakcióinkat, vagy az önmagunkról alkotott képet próbáljuk fenntartani.

Ha úgy érezzük, hogy egy interakció mindkét fél számára értelmes élményt ad, ha megnyílhatunk benne, elmondhatjuk saját gondolatainkat és érzéseinket, és megerősítést kapunk, hogy a másik fél valóban megértett minket, akkor valószínűleg sikeresen kapcsolódtunk.

Hogy mitől lesz számodra elégséges egy kapcsolódás, azt először magadban kell megértened, majd a valóságban megtapasztalnod. A Ventilátor Klub Közösségi Est egy olyan tér, ahol mindkettőre lehetőséged van. A programon rendszeresen megélt, elégséges kapcsolódás pedig felébresztheti benned az igényt, hogy minden kapcsolatodban megfogalmazd és normalizáld saját feltételeidet.

Amíg nem tapasztalunk elégséges kapcsolatokat, addig az ezekhez tartozó elvárásaink és definícióink torzulhatnak. A kapitalizmusban szocializálódott, folyamatos versenyhelyzetbe kényszerített ember kénytelen priorizálni és szigorúan beosztani energiáit. Ez vezet oda, hogy valódi, érzelmileg kielégítő kapcsolataink helyét gyakran érdekkapcsolatok és felszínes networking veszik át.

A kapcsolódás és ismerkedés így sokszor inkább eszközzé válik, nem céllá. Kevés hétköznapi hely maradt, ahol egyszerűen csak ,,elégnek’’ érezhetjük magunkat, ahol nem kell folyamatosan haladni, bizonyítani, és ahol szabadon játszhatunk. A játékot, ahogy a művészetet, megfogalmazhatjuk úgy, mint bármilyen tevékenység, amit nem a haszna vagy következménye miatt végzünk, hanem önmagáért. A kapcsolódás folyamata is lehet ilyen: játékos, spontán és önmagáért végzett cselekvés.

Fontos ugyanakkor felismerni, hogy a kapcsolódásnak nemcsak pozitív oldala van. A marketinggel átitatott ,,wellness’’ és önfejlesztő ipar gyakran cserbenhagyja azokat, akik épp nem érzik jól magukat. Pedig a mindennapokban a legtöbben leterheltek, megviseltek, sokszor szomorúak vagyunk. Szinte folyamatosan kénytelenek vagyunk elnyomni érzéseinket, hogy stabilnak tűnjünk és a produktivitás szemszögéből funkcionálisak maradjunk. Ez egy kimerítő és hosszú távon fenntarthatatlan folyamat, ami ellen csak az érzelmeink teljes skálájának őszinte megélésével tehetünk. Legtöbbször ez egy elégséges kapcsolat feltétele.

Természetes lenne, hogy saját nehézségeinket megosztva kapcsolódjunk másokhoz, mégis sokszor félünk ettől. Érezhetjük, hogy hozzánk hasonlóan mások is leterheltek és nem akarjuk fárasztani őket. Így inkább pozitívumokkal próbálunk kapcsolódni - amivel önmagában nincs baj -, csakhogy a legtöbb embernek pont akkor van szüksége társas kapcsolódásra, amikor nincs jól. Ha pedig úgy próbálunk boldognak látszani, hogy közben nem vagyunk azok, elzárjuk magunktól az őszinteség lehetőségét.

Ahhoz, hogy el tudjuk mondani szomorúságunkat, félelmeinket, feszültségeinket és zaklatottságunkat, olyan helyzetekre van szükség, ahol ezeket be tudják fogadni. Kevés olyan tér létezik, ahol természetes módon, újonnan megismert emberekkel is lehet mély, zavartalan beszélgetést folytatni.

A Ventilátor Klub Közösségi Est éppen ezt a teret kínálja: ahol lehetőség van öncélú kapcsolódásra, könnyed, következmények nélküli játékra, de akár mély, segítő, akár életre szóló beszélgetésekre is.

Szeretettel várunk akkor is, ha úgy érzed, nincs mit mondanod, ha nem vágysz arra, hogy meghallgassanak, de szívesen felajánlod az idődet és figyelmedet azoknak, akiknek épp erre van szükségük. Nem vagyunk mindannyian segítő szakemberek, de az őszinte, mély kapcsolódáshoz nem is kell annak lennünk. Sokszor elég, ha valaki egyszerűen meghallgat és jelen van.

A bizonytalanság és kiszámíthatatlanság kezelésére sokan tudatosan vagy tudattalanul fizikai és pszichológiai buborékokat húzunk magunk köré. Ezek felépülhetnek napi rutinjainkból, a minket körülvevő terekből, gondolkodási mintáinkból vagy az ismerőseinkből. Bár ezek a buborékok a túléléshez elengedhetetlenek, könnyen gátolhatják új élmények felfedezését, ha nem figyelünk rájuk.

Tudatos, fokozatos és rendszeres kilépéssel azonban megtanulhatjuk kezelni az ismeretlent, a kiszámíthatatlanságot és a kényelmetlenséget. Ez különösen fontos, hiszen a figyelem, a kapcsolódás, az intimitás és a szeretet is gyakran kiszámíthatatlan és kényelmetlen lehet azok számára akik még nem tapasztalták meg. A folyamatos gyakorlás segít leküzdeni a szorongást és azt az érzést, hogy ,,nem értünk másokhoz’’ vagy minket ,,senki nem ért meg’’.

A kiszámítható szabályok, következetes keretek és biztonságos terek abban segítenek, hogy a figyelmünket az ismeretlen résztvevőkkel történő kiszámíthatatlan interakciókra koncentráljuk. Így könnyebben kezelhető a stressz, egyszerűbbé válik a figyelem fenntartása, és komfortosabb lesz az őszinteség. A biztonság lehetőséget ad arra is, hogy átgondoljuk nézeteinket, átérezzük érzéseinket és vállaljuk sebezhetőségünket. Rendszeres gyakorlással automatikussá válhat igényeink ítélkezésmentes kifejezése, ami segít abban, hogy a kényelmetlen vagy szokatlan helyzeteket számunkra komfortossá alakítsuk.

Csalódás érheti azokat, akik a Ventilátor Klub Közösségi Estet párkereső programként élik meg, hiszen itt nem a gyors, célzott, heteronormatív ismerkedés a cél, hanem a természetes emberi találkozások elősegítése. A biztonságos tér lehetővé teszi, hogy különböző nemi identitású és szexuális irányultságú emberek önmagukat felvállalva kapcsolódjanak, és szabadon döntsenek arról, hogyan szeretnének egymáshoz viszonyulni, vagy milyen kapcsolatot szeretnének kialakítani. Ugyanakkor fontos felismerni, hogy a felszínes és gyors ismerkedési kultúrát, amellyel az online térben elégedetlenek vagyunk, nem elég egyszerűen áthelyezni az offline térbe, magát a kapcsolódáshoz való viszonyunkat kell újragondolnunk.

Fontos felismerni, hogy az önismeretünk mélyítése, az ismerkedés, a barátságok kialakítása, valamint az ezekhez szükséges érzelmi nyitottság és készségek elsajátítása mind megelőzik a párkapcsolatot. Egy valódi párkapcsolat nem megszerezhető vagy megtalálható, hanem fokozatosan kialakuló folyamat.

Amellett, hogy hogyan kapcsolódunk egymással, fontos újraértelmezni azt is, hogyan gondolkodunk magunkról és másokról. Meg kell ismernünk, hogy a velünk élő emberek - akik a helyi közösségeinket alkotják, és akiket csak ritkán látunk a médiában - valójában hogyan néznek ki, hogyan és milyen körülmények között élnek és gondolkodnak, és ezt kell normalizálnunk a közösségi médiában látottak helyett.

A legtöbb hétköznapi ember élete távol áll attól a képtől, amit a filmipar, a reklámok és a közösségi média mutat. Nem nehéz elégedetlenséget érezni önmagunkkal szemben, amikor a legtöbb felületen ismert művészeket, sikeres üzleti szereplőket, befolyásos politikusokat, tájékozott gondolkodókat vagy vicces és érdekes, látszólag mindenről véleménnyel rendelkező influenszereket látunk.

A filmek, reklámok, közösségi média és társkereső alkalmazások emberi kapcsolatokra gyakorolt hatása egyénenként eltérő, de közös mintázat itt is megfigyelhető: mások életéből összevágott, gondosan komponált pillanatokat látunk, amelyekhez önkéntelenül is hasonlítjuk a saját valóságunkat.

Emiatt a saját életünk és a környezetünkben élő emberek élete sokszor kevésbé izgalmasnak tűnhet, pedig a hétköznapi emberek közötti természetes interakciókban is ugyanúgy megvan a mélység, a tudás, a humor és az egyediség, csak minderre ritkábban figyelünk.

Nehéz feladat ez, mert úgy érezhetjük, egyszerre az egész világ a figyelmünket követeli. Egy gombnyomással kapcsolatba léphetünk a világ legérdekesebb, legtehetségesebb vagy legszélsőségesebb embereivel, hozzáférhetünk az összes hírhez és elérhetjük az emberiség kollektív tudását. Mivel ennek számos pozitív hatása is van, ezért a válasz nem lehet a teljes elszigetelődés.

A Ventilátor Klub Közösségi Est célja, hogy erősítse az offline, lokális kapcsolódások értékét és teret adjon a tudatos ismerkedésnek. Olyan helyet kínál, ahol önmagunk lehetünk anélkül, hogy azt éreznénk, az egész világgal versenyeznünk kell. Itt nem kell érdekesnek, viccesnek vagy különlegesnek látszanunk a kapcsolódáshoz, elég, ha egyszerűen jelen vagyunk, és nyitottan fordulunk egymás felé.

Az egészséges kapcsolódási készségek fejlesztése mellett az egészséges konfliktuskezelés és a vitakultúra fejlesztése is kiemelt szerepet kap a programon, hiszen ez a demokratikus együttélés egyik alapja. A vita gyakorlata fejleszti a kooperációt, az absztrakt gondolkodást, segít felismerni és kezelni a manipulációt, erősíti az empátiát és a toleranciát.

Mégis, sokan igyekszünk elkerülni a vitát, főleg, ha új emberekkel találkozunk. Sokszor jogosan félünk a kényelmetlenségtől, a félreértéstől vagy a kínos, esetleg sértő helyzetektől. Emiatt viszont olyan tabutémák alakulnak ki, amelyek gátolják a spontaneitást és az őszinteséget, beszűkítik a beszélgetést és felületessé teszik a kapcsolódást. A Ventilátor Klub Közösségi Esten ezért külön figyelmet fordítunk a biztonságos tér megteremtésére, fizikai és szellemi értelemben egyaránt. Itt megtanulhatod, hogyan lehet elfogadni, megérteni és tolerálni a másikat úgy, hogy közben te is biztonságban maradsz.

A buborékjaink nemcsak az új kapcsolatok kialakítását nehezítik meg, hanem az új gondolatok és vélemények befogadását is. Nem véletlen, hogy társadalmunk, különösen az online térben, egyre szélsőségesebben megosztott. Ebben a helyzetben közös felelősségünk, hogy gyakoroljuk a türelmet és az empátiát, hogy megkeressük a közös pontokat, és megtanuljunk együtt élni a különbségeinkkel - miközben megvédjük magunkat a bántó vagy káros megnyilvánulásoktól.

A vitázás művészete tanulható: számos eszköz és technika - mint az utcai ismeretelmélet, az erőszakmentes kommunikáció, a koncepcionális elemzés, a kognitív torzítások és érvelési hibák ismerete - segít abban, hogy mesterévé váljunk. A Ventilátor Klub Közösségi Esten azonban nem ez a cél, hanem az, hogy megtaláljuk azokat a vitázáshoz szükséges minimumokat, amelyek segítenek abban, hogy ne bántsuk egymást akkor sem, ha véleménykülönbségbe ütközünk.

A vita célja itt mindig az, hogy megértsük egymás álláspontját és olyan közös pontokat keressünk, amelyekben egyet tudunk érteni. A véleményünk megváltoztatása hosszú, belső folyamat, amihez a biztonság, az önismeret és az elfogadás elengedhetetlen feltételek. Ezért a Közösségi Esten nem törekszünk egymás meggyőzésére vagy a vita ,,megnyerésére’’ - csak arra, hogy valóban meghallgassuk egymást.

A modern ember előtt rengeteg forrás áll rendelkezésre, amelyek segítenek megérteni önmagunkat és másokat. Terápiákon, könyveken, filmeken, csoportos és egyéni programokon vagy online tartalmakon keresztül szinte befogadhatatlan mennyiségű tudáshoz férünk hozzá, mégis kevés az olyan hely, ahol ezt a tudást a mindennapokban, közösségként lehetne gyakorolni.

A Ventilátor Klub Közösségi Est célja, hogy megteremtse ezt a hiányzó teret - egy kicsi, zárt ,,utópiát’’, ahol az empátiára és őszinteségre épülő társadalom már kicsiben megvalósul. Ahol meghallgatjuk egymást, figyelünk egymás érzéseire, bántás nélkül vitázunk, és szabadon osztjuk meg tudásunkat. Egy hely, ahol megtanuljuk felismerni, mi egyéni és mi közösségi felelősség, ahol az emberi kapcsolatok értékesebbek, mint a profit, és ahol igyekszünk segíteni egymásnak a gyakorlati életben is.

Sokan dolgoznak már most is azért, hogy a társadalmunk ehhez hasonlóvá váljon - aktivistaként, civil szervezetben, közösségi vállalkozásban vagy önkéntes munkán keresztül -, mégis könnyű elmagányosodni, és azt hinni, hogy a valódi változás eléréséhez nem vagyunk elegen.
A munkánk, a hobbink, az elköteleződéseink nehezítik a buborékunkból való kilépést, emiatt gyakran nem látjuk, hogy valójában nem vagyunk egyedül a törekvéseinkben. A valódi társadalmi változáshoz nagy segítség, ha beszélgetünk egymással, ha megismerjük és megértjük egymást, ha átérezzük: nem vagyunk egyedül.
Mindannyian hordozunk olyan tudást, amit mások nem látnak - ami számunkra teljesen megszokott, de valakinek lehet, hogy az egész világát újraértelmezné. Más tapasztalata van annak, aki mérnökként, programozóként vagy pedagógusként dolgozik, annak, aki a kereskedelemben, vendéglátásban, közmunkában, verseny- vagy szociális szférában van jelen, és annak, aki kutat, alkot, politizál, gyereket nevel vagy önkéntesként segít másokat. Ezek a nézőpontok csak akkor válnak közös értékké, ha megosztjuk őket egymással.

A Ventilátor Klub Közösségi Esten a minket összekötő cél maga a kapcsolódás és a buborékjainkból való tudatos kilépés. Olyan tér ez, ahol beszélgethetünk társadalmi vagy önismereti kérdésekről, egymás hogylétéről, fájdalmáról és öröméről. Egy program, ahol vállalhatjuk sebezhetőségünket, félelmeinket, gyengeségeinket, kényelmetlenségünket, vágyainkat és igényeinket - még akkor is, ha ez kockázatos, hiszen a bizalom és az intimitás csak így tud kialakulni. Ezt nem tudja megteremteni sem az állam, sem egy multinacionális cég - csak mi, hétköznapi emberek, egymással beszélgetve.

Sok munka lesz, mire a társadalmunk ilyen irányba változik, de hisszük, hogy a Ventilátor Klub programjai olyan teret hoznak létre, ahonnan tovább lehet lépni - célzottabb önismeretbe, fókuszáltabb társadalmi munkába, vagy új, esetleg itt kialakult baráti közösségekbe - és ahová mindig vissza lehet térni, hogy feltöltődjünk, és magunkkal vigyük azt az energiát, amivel máshol is változást hozhatunk létre.